Üdv mindenkinek!
Amint néhányan tudjátok, az idei GD nevezésünket a TMT manufaktúra tagjain kívül még Sztyopa aktív közreműködésével készítettük el - ezért külön köszi neki! Ezen kívül nem sok minden változott a dioráma "klasszikus" TMT-s megvalósítási folyamatában. Következzék tehát a "György és a sárkány" diónk "behind the scenes" leírása (sajna bloopereket nem tudunk mondani, szerencsére most nem vágtam el a kezem, és nem kellett műteni, ennek elmaradása miatt nem kaphattuk meg a konverzió különdíjat...majd mesélek egyszer). Legalábbis a hogyan készült az ötlet, a vázlatok, a karakterek, a sárkány, és a talapzat – ergo mit csináltam, hogy csináltam? Ki? Én?!
A mű a miénk. A kép nem. Szorri! :D
Az ötlet tavalyra nyúlik vissza, már akkor is felmerült egy léghajós jelenet, igaz, akkor még merőben más megközelítésben (nem részletezném, hátha egyszer még megcsináljuk. Akkor igazán légi nagyhatalom leszünk TMT airwarfare, meg minden). A ráfordítható idő szűkössége miatt azonban egy másik tervvel ált elő MAC. Ez volt ugyi a tavalyi ork ugrótorony. Az idei nevezés kapcsán aztán előmászott újfent egy léghajósdi, méghozzá egy törpe léghajó ötlete, a dakkarokra hajazva, egyfajta hadi léghajóként...
törphajó - az ötletet eltérítették...
Előbb a (pano)diorámára bővítés jött fel – mert mi sosem tudunk megállni valami egyszerűnél, és mindig megszívatjuk magunkat – aztán a duett a sárkánnyal. Miután megvoltak az első vázlatok, MAC ezekkel házalt Tippinél és Sztyopánál, akik belementek lelkesen a festésbe, így bővültünk négy tagra.
...és ez lett belőle.
Emhol a vázlatok, van ami bekerült a véglegesbe, van ami átalakult, de ott van valahol a hajón, és van ami kikerült a megvalósításból.
hajó részleteiben...
...és egyben. Majdnem ilyen lett a modell :D
Miután a vázlatok MACnél landoltak, ő nekiállt a barkácsnak, én pedig a saját részemnek: a karakterek és a sárkány konvertálásának. Ez volt a második köröm. Rengeteg bit volt innen-onnan, utólag is örök hála mindenkinek, aki beleadott. A lényeg, hogy egy klasszikusabb hangvételű fantasy kalandozó-csapatot szerettem volna, egy nem klasszikus környezetben (lásd léghajós sárkányvadászat). Ebből adta magát a „kasztok” és fajok nagy része. Plusz a Warhammer fantasynek van néhány nagyon jellegzetes kombója ilyen esetekre. Így alakult ki ötlet szintjén a törpe slayer, aki őrjöngve tarzankázik a hajó kötelein, a vakmerő humi paladin, aki hatalmas kalapácsával az ugródeszkáról elrugaszkodva épp a sárkány kopiját igyekszik bezúzni, az elf íjász és ostromgép-mester, a humi(?) varázsló, aki óbégatva és hevesen geszti-kulálva épp megidézi a hatalmát, a félszerzet hajóskapitány, és a megfigyelő hídon a gobbó a „kustom job” pukkantójával (jah, hogy ez már a második 40k óta nincs az orkoknak? :D).
Esély-egyenlítő a fotókon. Kicsik nagyban, nagyok kicsiben.
Miután össze lettek variálva a fiúk, megkapták a szükséges GS utókezelést, bár van egy sejtésem, hogy néha többet ártottam vele, mint használtam. Bár nem csuklottam, de szerintem sokszor emlegettek…
Két körben készültek el és lettek feladva Tippinek, a karakterfestőnek. A sárkányhoz a sötét elf sárkányt választottuk, és ezt kellett újrapózolnom, majd tömítenem, ami miatt Sztyopa emlegethetett sokat, mert ő festette a sárkányt.
Bocs a kupiért... de akinek nem ilyen az asztala, az nem is barkácsol!
Miután a karakterek lefutottak, jött a harmadik felvonásom, a talapzat/környezet. Ezt egy vaskos (1cm vastag) stirol alapra építettem, hogy lesúlyozzam az egészet, mondván a többi összetevő pihekönnyű lesz, és nem akarjuk, hogy a dio boruljon. Erre ment rá a centis, fél centis vastagságú habkarton szeletekből összeállított szikla alap, ez adta ki a tömeg (nem a békemenetes) legnagyobb részét. A fa ragasztó kötési ideje miatt ez a folyamat lassabban haladt, mint szerettem volna…
Első napnyi meló... na jó, első estényi.
Második este. A front habkartonja kész. A hátsó oldal köv nap következett.
A rom is habkarton, bár ez rajta látszik is. Sajna olyan vékony, hogy a felületkezelést nem bírta el, vágásnak értékelte és megsértődött, ezért olyan sima a felülete. Plusz réteg ráragasztására és annak a felületkezelésére meg nem lett volna idő... Öngól! :D
Utána jött egy pár napos FIMO gyurma felületkezelés.
Gyurma-nap 1. (harmadik este) Alakul...
Gyurma-nap 3. (ötödik este) ...kiteljesedik...
A kövi réteg a homokozás/kavicsolás. No, én itt majdnem bedobtam a törölközőt, sértődött kamasz wannabe művészt játszva, miszerint eltűnt a (gyurmaréteg) művem, semmi értelme nem volt két-három napnyi szenvedésnek, és nagyjából 5000 Ft-nyi (fél doboznyi GW izé, embörök, ne má!) alapanyagnak (1 fa ragasztó és 2 nagyadagos gyurma a veszteség). Ez persze nem igaz – teljesen. A szikla formája kevésbé volt megmunkálva a habkarton szerkezeten, mint a gyurmán, ergo részletesebb lett mindaz, amit a homok totál tömített… :D
...és a gyurma eltűnik! (hatodik este)
A végső csapást az alapra pedig a hullákkal és egyebekkel mértem, mondván, ha egy sárkány errefelé éldegél és a torony-rom pl a toitoi neki, akkor igenis kellenek NemVoltálElégMagasSzintűHősEhhez maradékok, lehetőleg több „időrétegből” hogy látszódjon, emhol folyamatos a hősök halálozása, nem csak egy egyszeri nagyobb csata színtere. Ezért a hullák, meg a csontok.
A kész alap egyben...
...és részleteiben. (hetedik este)
Amint ezzel megvoltam, és le is szállítottam, már csak a dárdavető párost kellett kit-alálni (kit, ééérted), rögtönözni MACnél. Innentől kezdve a rossz anyós szerepét vettem át az anyósülésről, aki az utazás közben folyton kérdezget: „Mi ez a hang? Te nem hallod? Mi zörög?” Illetve folyamatosan sipárog „Nem lesz jó! Ne így csináld, ne arra menj.” Szóval gondolhatjátok… :D
Hát, én a 2013-as nevezés kapcsán ennyike voltam.
I
Hope
That
You
Like
THIS!
(ahogy a Monty Python szabad kőművese mondta egykoron)
