Kollégáknak ígértem, hogy jelentkeznék egy dísztalp gyártó cikkel. Megpróbálom egyszerűen elmagyarázni, és remélem nem egy bonyolult dolog lesz belőle. Vágjunk is bele, mert nem szeretek hosszú bevezetőt írni.

Nokéremszépen. 

A dísztalp gyártáshoz való alapanyagok: 

• falap
• szegőléc. Ez kell a falap körbeszegéséhez. Én obi, praktiker vonalon szoktam beszerezni, elég sok fajta van. Kb. 5-600 forint egy 2méteres szál.
• Gérláda. Nem tudom mi a hivatalos neve, amióta asztalos vagyok, én így hívom. Ezzel fogjuk a szegőléc sarkokat 45 fokban összevágni. Meg persze
• Egy passzító fűrésszel. A kettő együtt szettben 1500 forint körül mozog
• Csiszoló papír
• PVA(másik nevén vizes diszperziós faragasztó)
• centi, colstok, mérőszalag(incses nem jó), 
• ceruza,toll,filc
• szeszpác
• vízbázisú díszlazúr, lakk
• ecset(csak a rend kedviért)
• 2 sör(erről képet nem csináltam hátha fiatal korúak is olvassák a bejegyzést)

Elkészítés:

Először a falapot vágjuk méretre, attól függően, hogy mekkora talpat szeretnénk készíteni. Ezt teheted a paszító fűrésszel is, vagy egy dekopír fűrésszel is, ha egy kicsit gépesítve vagy.  Na erről a lépésről nem csináltam képet, de logikus lépésnek tűnik. 

Szegjük körbe a lapot a díszléccel(szegőléccel). Befogod a lécet a gérládába, és az egyik végét megvágod 45 fokban.

Odafogod az oldalához, és berajzolod a másik végét is. Én azt a pontot jelöltem meg, ahonnan a 45 fok indul kifelé. Minden oldalt külön rajzoltam be, mert nem sikerült a falap oldalait egyforma hosszúra vágni. Itt érdemes megjelölni, hogy melyik léc, melyik oldalra fog kerülni, nehogy ragasztáskor szopacs legyen

Ha esetleg nem jó szöget vágtál, vagy picit hosszú a  léc, akkor csiszolj belőle kicsit. Ha rövidebb akkor már mindegy. Erről az egyszerű ácsinas története jutott eszembe:" Mester! Már kétszer vágtam a gerenda hosszából, de még mindig rövid!" :)

Ezután ragaszd fel PVA ragasztóval az oldalakat. Egy Pattex márkájú faragasztóról csináltam fényképet, de léteznek sokkal olcsóbb faragasztók is. Sőt ezt a dobozt én már újratöltöttem. Ha nem köt gyorsan a ragasztó, akkor használj hozzá pillanat szorítót. Óvatosan húzd meg a szorítót, hogy ne hagyjon nyomot a fában. 

Ezek után csiszold össze kicsit az illesztett sarkokat, hogy jobban passzoljanak egymáshoz, Tuti, hogy valamerre elcsúszott. Ha nagy a rés lehet fatapasszal javítani, és utána csiszolni.

Kezdődhet a felületkezelés. Én erre a célra szeszpácot szoktam használni, amit pácolás előtt keverek be. Azért ezt használom szinezésre, mert kis mennyiséget tudok bekeverni, és legalább 12 fajta van a színskálában. Gondoljatok bele egy 7 decis lazur 2000 forint felett van, míg egy ilyen zacskó szeszpác 600 forint körül+ az 1000 forintos 1liter denaturált szesz(sajna nem lehet meginni), és maximum fél decit, vagy kevesebbet szoktam bekeverni belőle. A pácot lehet világosítani, vagy sötétíteni, attól függően, hogy mennyi színt  raksz a szeszbe, vagy hányszor kened le vele a felületet. Rutinosak kevés színt használnak, és többször kenik.

Ecsettel, vagy szivaccsal felhordom a szeszpácot, majd megvárom, hogy megszáradjon. 

Száradás után mehet rá a színtelen  díszlazur. Vigyázat a víz szed fel a felületről pácot, ezért külön tégelyből érdemes venni a lazurt az ecsettel , ha nem akarod, hogy a színtelen anyagod színes legyen. Az első réteg száradása után át szoktam polírpapírral finoman csiszolni, mert az első réteg lazúr felhúzza a fa szálát, és a felület dorozmás lesz.

Még egy réteg lazúr az átcsiszolt felületre, és kész is a talp. A közepét ízlés szerint díszítsd.